A 19. egy megrendítő rész lett! Remélem azért tetszeni fog! Jó olvasást! komizzatok :D

19. Szerettem volna...

(Lexy szeszöge)

Én Zayn mellé ültem, Niall-el szembe. Végre minden rendben volt...
Oda sem figyelve, elgondolkodva ettem. Egyszer csak felpillantottam.
-Niall?
-Hmm?-kérdezte teli szájjal.
-Kérdezhetek valamit?
-Mhmm.
-Emlékszel az első találkozásunkra?
-Felejthetetlen! Tönkretettem a térképedet és te megmentettél cserébe...-bólintott. Zayn félrenyelt a nevetéstől. Hátba veregettem, de közben Niall-t figyeltem.
-Miért ajánlottad fel már akkor, hogy lakjunk nálatok?- kérdeztem meg azt ami már kezdetektől foglalkoztatott.
-Hááát...-gondolkozott el egy pillanatra.-Megmentettél, illett viszonozni...
-Arra nem gondoltál, hogy meghívj egy kávéra?
-Őszintén szólva, ez akkor eszembe sem jutott... És különben is! Olyan kiszolgáltatottnak tűntél, belőlem meg kitört a szuperhős.
-I'm a Supermaaaan!-kiáltott fel Louis az asztal túlsó felén.-Süt a nap.-tette még hozzá kinézve az ablakon majd visszatért az evéshez.
-De, gondolja ihat kávét...-ajánlotta Niall magyarul.-Vigyem el hotelba? Nem jó itt?
-De, nagyon is.... Csak kíváncsi voltam.
-Niall a spontán ötletek híve.-súgta oda Liam.-Nem gondolkozott, nem mintha egyébként olyan sokat gondolkodna...
-Hallom ám!-szólalt meg a Szöszi. Zayn felállt és a helyére rakta a székét. Még mindig köhögött egy kicsit.
-Köszönöm a vacsorát.-szólt majd felment az emeletre. Lassan én is befejeztem az evést.
-Ez nagyon finom volt.-szólaltam meg az utolsó falatok után.-Köszönöm.-felálltam és távoztam az asztaltól.-Elmegyek sétálni.
-Rendben.-bólintottak rá. Előbb felmentem a szobámba átöltözni. Egy fekete cső farmert vettem fel a kék Brit zászlót mintázó pólómmal és kék tornacipővel. Kinézve az ablakon láttam, hogy borul el az ég így magamhoz vettem a bőr dzsekimet is és lementem.
-Elmentem! Ne várjatok, későn jövök!-kiáltottam be a srácoknak majd kiléptem a házból. Róni kezdtem az utcákat. Egyre távolabb és távolabb jutottam a háztól. Lassan az eső is szemerkélni kezdett. Néztem az aszfaltot lassan elszínező nagy pöttyöket. Szomorúság tört rám. A történtek jutottak eszembe. Megráztam a fejem és nagyot sóhajtottam. Valami vidámabb gondolat után kutattam elmémben. Eszembe villant a Niall-től kapott rózsa. Máris jobban éreztem magam.
Kezdett besötétedni. Én még mindig csak sétáltam a szakadó esőben. Oda sem figyeltem, annyira elmerültem a semmin gondolkodásban. Épp egy elhagyatottabb utcában jártam mikor feleszméltem és észrevettem, hogy valaki követ. Megszaporáztam a lépteimet. Csak ki kellett valahogy érnem az utcából, erről a környékről... Nem is biztos, hogy engem követ...Már kocogtam. Befordultam egy utcába, remélve, hogy jó felé megyek. Zsákutcába futottam. Kezdett rajtam eluralkodni a pánik. Megpördültem. Az alak már ott állt az utca elején. Az engem körülvevő házakra pillantottam. Mindenhol sötét ablakok. Két raktár közé szorultam. Csapdába estem. Az alak meg csak közeledett. Hátráltam. Hátam a nedves falnak szorult. Szemét bűzét éreztem. Mellettem hatalmas szemét tároló konténerek. Az alak egyre közelebb ért. Jóval nagyobb volt nálam. Egyszerűen ledermedtem. Minden harc tudásom a semmibe veszett. A férfi, már láttam, hogy férfi, fölém magasodott.
-Hagyjon békén!-nyögtem ki erőtlenül. Ahogy megragadott.
-Pénzed van?-rázott meg.
Természetesen egy fillér sem volt nálam. Megráztam a fejem mire egy hatalmas kést vett elő és a torkomnak szegezte.
-Biztos? Nagy kár...- Ejtett egy vágást a nyakamtól lefelé. Felszisszentem a fájdalomtól, ahogy a penge a húsomba mart, de nem mertem mozdulni. A kés még mindig a torkomnak szegeződött.
-Hagyjon elmenni!-kértem.
-Kuss legyen!-a férfi megütött amitől a fejem hátracsuklott és keményen a falhoz koppant. Éreztem, hogy felhasad az ajkam. Megszédültem az ütés erejétől. De valamilyen szinten erőt is adott. Amint feleszméltem keményen oldalba rúgtam a pasast. Ám elkapta a lábam és kicsavarta. Fájdalmas reccsenést hallottam. A térdem volt az. A fájdalom futótűzként terjedt a lábamban.. Felsikoltottam, de a férfi befogta a számat. Őrület csillogott sötétbarna szemében. Kapálózni kezdtem és próbáltam eltolni magamtól. A kést a hasamba szúrta. Ahogy kihúzta láttam a pengén a saját véremet amin megcsillant az egyik távoli lámpa fénye.
-Mondtam, hogy kuss legyen!-üvöltött az arcomba. Leheletének erős whiskey-szaga volt. Ismét megszúrt. A torkomat sírás fojtogatta. Még egy utolsó kísérletet tettem a menekülésre és hihetetlen módon sikerült kiszabadulnom. Kezemet a sebre szorítva próbáltam elmenekülni. Sérült térdem miatt, a próbálkozás csúfos kudarcba fulladt.-Segítség!-kiáltottam fel. A pasas elkapott hátulról. Valószínüleg a nyakamat akarta elvágni, de a kés megcsúszott a szegycsontomon és a mellkasomat hasította fel. A földre estem és ott is maradtam. Az alak még egyszer belém rúgott.
-Dögölj meg!-köpte és ott hagyott meghalni. Éreztem ahogy szivárog el belőlem az élet. Akár a vérem a kőre. Csak feküdtem a hideg betonon az esővízben és a saját véremben. Már a síráshoz sem volt erőm. Nagyon fáztam. Szép kis halál...-gondolkodtam.-Mindentől távol, egy kuka mellett meghalni mint valami csavargó.... Eszembe jutott mennyi mindent szerettem volna még megtenni. Profi fotós szerettem volna lenni. Családot szerettem volna. Még egyszer szerettem volna megviccelni valamivel Zayn-t. Szerettem volna látni ahogy Harry szeme felcsillan amint meglát. Látni szerettem volna Liam mosolyát. Hallani szerettem volna anyu és apu nevetését. Ott szerettem volna lenni mikor Christie végre összejön Louis-szal. Csak utoljára, még egyszer érezni szerettem volna Niall csókját az ajkamon...Ehelyett egy részeges alak prédája lettem. Egyre jobban fáztam. Lassan a fájdalom kezdett átalakulni zsibbadtsággá, míg végül már nem éreztem semmit csak ezt a csodálatos érzést. Eltompított minden mást. Reszkettem a hidegtől, a félelemtől, a fájdalomtól. A vesztesség érzése hidegen vágott szíven. Az eső cseppek a könnyeimmel vegyülve áztatták az utat. Lassan lecsukódott a szemem. Elnyelt a sötétség és nekem nem volt erőm küzdeni...