Sziasztok!! Úgy döntöttem, hogy most egy darabig nem érdekel, hogy hány kommentet hagytok, mert tudom, hogy aki értékeli a munkám az mindig hagy pár sort a részeknél és nem kell neki könyörögnöm, hogy mondjon már valamit. Tehát annak aki eddig is rendszeresen kommentelt annak nagyon szépen köszönöm, hogy méltányolja a munkámat, ezzel erőt adva a további fejezetek írásához. :) Na, feleslegesen nem fecsegek itt! A lényeg, hogy ti döntitek el, hogy akartok-e kommentelni, a részeket pedig akkor fogom hozni ha úgy látom, hogy érdemes hoznom. (EZ NEM FENYEGETÉS VAGY ILYESMI, csak szólok, hogy ne érjen senkit váratlanul!) Jó szórakozást ehhez a részhez is ! Puszii ♥ :*

Christina Perri-Jar of Hearts
Bárcsak ne lettem volna ott, mikor először csókolóztunk,
Mert megtörted minden ígéreted,
És most visszajöttél,
De nem fogsz visszakapni engem....
80. Talán...

(Harry szemszöge)

Repülőre szálltunk, hogy visszatérhessünk Londonba. Félrevonultam a többiektől. Magányra vágytam, vagy inkább csak arra, hogy ne legyek teher. Egy darabig csak néztem ki az ablakon majd lepillantottam a kezemre. A könyökhajlatom teli volt lilás foltokkal. A csuklómon sebek halmaza éktelenkedett. Lehunytam a szememet. Teljesen tönkreteszem magam, de nem számít...-gondolkodtam. A belső zsebemből elővettem egy kis csomagot. Már alig éreztem amikor a tűt az erembe böktem. Lehunyt szemmel élveztem ahogy az anyag lassan elkeveredik a szervezetemben. Nem húztam ki a tűt, nem volt fontos számomra. Nyílt a kabin ajtaja. -Francba! Elfelejtettem bezárni!-bosszankodtam. Bár végtére is oly' mindegy volt, hogy ki jön...
Fél szememet kinyitottam. Lexy volt az. A kezében egy fél üveg Jack Daniels. Az arca enyhén elsápadt ahogy a karomra nézett. Gonosz módon azt akartam, hogy szenvedjen. Azt akartam, hogy azt érezze amit én. A magaménak akartam. Nem akartam többet titkolózni, ha csak egy pillanatra is, az enyémnek akartam tudni.
-A többiek?-lassan álltam fel. Kihúztam a tűt a karomból és az asztalra raktam.
-Elaludtak.-vont vállat a lány.
-Niall?-puhatolóztam tovább miközben közelebb léptem.
-Ő is.-bólintott értetlenül. Elléptem mellette és bezártam az ajtót. Visszafordultam hozzá. A tekintetem fel-le járt a testén. Egy lenge világosbarna ruhát viselt. Tökéletesen passzolt az alakjára. Az ajkamra diadalmas mosoly kúszott ahogy elé léptem.
-Mit csinálsz Harry?-megborzongtam ahogy kiejtette a nevem. Olyan ártatlan volt. Az ajkára néztem és elgondolkodtam. Vajon milyen lenne... Az arcára simítottam a tenyerem. Lehajoltam hozzá. A szeme kikerekedett, nem tudott mozdulni. Kissé oldalra biccentettem a fejem. Lassan csókoltam meg. Először csak finoman összeérintettem az ajkunkat majd szorosan összepréseltem. Lexy először tiltakozni próbált, de erősebb voltam nála. Végül feladta a küzdelmet. Nyelvemmel végigsimítottam az alsó ajkán bejutásért könyörögve. Megadta magát. A teste felém mozdult én pedig szorosan a karomba zártam. Ujjai göndör hajamba túrtak. Nyelvünk agresszív táncot járt. Ujjaim a csípőjébe vájtak. Minél közelebb akartam magamhoz tudni. Kitapogattam a ruhája cipzárját és lassan elkezdtem lehúzni. A hüvelykujjammal apró köröket rajzoltam közben a felszabadított bőrére. A ruha lecsúszott a földre. Megmarkoltam Lex fenekét és felemeltem. A csípőm köré fonta a lábait. Úgy éreztem megőrülök. Egyre többet és többet akartam belőle. Éreztem az alkohol ízét a nyelvén. Lefektettem a szőnyegre és fölé hajoltam. Végigcsókoltam a nyakát míg ő a vállamat és a hátamat simogatta. Egy mosollyal nyugtáztam, hogy elől-kapcsos melltartó van rajta. Két ujjal kipattintottam a zárat és a finom csipke alá simítottam a tenyerem. Közben tovább csókoltam a nyakát. Halkan felsóhajtott ahogy az ujjaim végigcirógatták kemény mellbimbóját.
-Nem kéne...-motyogta, de egy csókkal elhallgattattam. Közben végigsimítottam a hasán és megálltam a csípőjénél. Beakasztottam az ujjam a bugyijába és lassan lejjebb húztam. Éppen annyira emeltem meg, hogy be tudjam alá csúsztatni a kezem.
-Harry, nem...-kezdett el magyarázni, de hangja egy apró nyögésbe fulladt ahogy végigsimítottam a csiklóján. Szorosabban kapaszkodott a vállamba ahogy simogatni kezdtem.
-Teszik igaz?-a hangom a szokásosnál is rekedtebb volt ahogy orrommal végigsúroltam a nyakának érzékeny bőrét. A szemébe néztem. A vigyorom még szélesebbé vált ahogy láttam rajta az öröm hullámait.
-Most én jövök...-nem vártam a válaszára. Hasra fordítottam miközben lehúztam róla a bugyit. Ember feletti gyorsasággal kapcsoltam ki az övem, húztam le a sliccem és a boxerom.-Csak kicsit lesz kellemetlen...-kuncogtam ahogy a bejáratához pozicionáltam magam.
-Ne!-nyögött föl erőtlenül. Abban a pillanatban belé csusszantam. Felszisszent a fájdalomtól. Még így is szorított, hogy ennyire nedves volt. Nem vártam, mozogni kezdtem benne. Lehajtottam a fejem és csókot nyomtam a gerincére. Kicsit előrébb csúsztam, hogy még mélyebben benne lehessek.
-Sajnálom!-pusziltam meg a nyakát.-Nemsokára jobb lesz, ígérem!
Ujjai görcsösen markolták a szőnyeget. Az izmaim megfeszültek ahogy kényszerítettem magamat a lassabb tempóra. Nem akartam lassítani, a csípőm akaratlanul is durván mozdult előre. Hiába próbáltam finomabb lenni Lexy kedvéért, a testem nem engedelmeskedett. Forrón és hevesen toltam, néha-néha beleharapva a vállába és a nyakába. Csendes volt, csak néha nyögött föl egy mélyebb lökésnél. Mikor elfáradt a karom lassan rádőltem. Ez legalább némileg megakadályozott abban, hogy durva legyek. Még párat toltam rajta levezetésképp miután elélveztem...
Halványan kezdett eljutni a tudatomig, hogy gyakorlatilag be vagyok lőve és éppen megerőszakolok egy félrészeg lányt...
-Harry!-a hang a fejemből jött.-Harry ébredj!
Kipattantak a szemeim. Még mindig a fotelban ültem.
-Csak egy álom...-motyogtam magam elé. Felpillantva Liam arcával találtam szemben magam.
-Mindjárt hazaérünk.-mosolygott rám kedvesen.
-Kösz, hogy szóltál.-bólintottam.
-Nincs mit.-újra elmosolyodott majd magamra hagyott. Kibámultam az ablakon. Az álmom képei ugráltak a fejemben. Megborzongtam ahogy újra és újra elképzeltem amint lefektetem a szőnyegre. Az ajkam bizsergett a csókokra gondolva. Bárcsak megtehettem volna, hogy valóra váltom az álmom...

Most egy kicsit visszatértünk Lexy-hez és Christie-hez :) És egy "őrült" ötlethez ami talán helyrehozhat sok mindent ;) Na majd kiderül :) Minél többen kommenteltek annál hamarabb jön a következő rész :)

79. Csajbuli

(Lexy szemszöge)

-Mit szólnál hozzá ha meginnánk egy kávét?-néztem föl a pakolászásból.
-Remek ötlet.-bólintott rá Christie. A szemüvege szokás szerint lecsúszott az orrára így egy kicsit feljebb tolta.
-Te végeztél már a csomagolással?-az egyik kedvenc pólómat hajtottam épp bele a bőröndbe.
-Nem. Louis kitalálta, hogy az én bőröndöm egy csónak így most Niall abban tologatja fel-le a szobánkban miközben...-elmosolyodtam. Lüke fiúkáim.
-Ezt látnom kell!-felpattantam és Christie-vel a szobájukhoz mentem. Óvatosan nyitottam ki az ajtót, hogy ne csapjon zajt.
-Ringj, ringj kishajóm...-dalolta Louis miközben egy portalanító seprűvel végzett evező mozdulatokat. Niall dúdolta a ritmust miközben tolta Tommo-t. Alig bírtam ki, hogy ne nevessek.
-A sirályok, a sirályok rájuk gondolni se jó! Akkor sz*rnak a fedélzetre mikor süllyed a hajó...-váltott nótát a srác.-Hollári, holláró...-csatlakozott Niall is. Lassan hátráltunk el a barátnőmmel az ajtótól.
-Ti meg mit csináltok?-Liam hangja a fülem mellett szólalt meg. Kis híján felsikoltottam ijedtemben.
-Nézd!-súgtam oda neki és elhúzódtam, hogy ő is belásson. Christie-vel egymásra néztünk és a lehető leggyorsabban elosontunk a helyszínről. Fogtam a pénztárcámat meg a bőrdzsekimet és, miután hagytunk egy üzenetet, leléptünk a szállodából.
-Olyan rég voltunk kettesben.-állapította meg Christie.-Már hiányzott...
-Ja, nekem is.-bólintottam.-Az jó lesz?-intettem egy hangulatos kis kávézó felé.
-Tökéletes.
Az ajtó halkan csilingelt ahogy beléptünk. Az orromat egyből megcsapta a forró kávé keserű, és a sütemények édeskés illata. Mélyet szippantottam belőle.
-Hova üljünk?-bár nem volt túl nagy választék, azért megkérdeztem.
-Oda.-intett Christie az egyik üres asztalhoz. Amint leültünk, jött is a pincér.
-Mit hozhatok?-a mosolya nem volt túl őszinte. Láttam rajta, hogy fáradt és legszívesebben ledobná a kötényét és itt hagyna mindent. Gyorsan elmondtuk neki mit szeretnénk majd távozott.
-Beszélsz anyuddal?-kérdezte a lány az asztallapot vizsgálgatva.
-Szinte minden nap.-biccentettem.-Kezd beletörődni, hogy Niall-el járok és, hogy most tőlünk hangos a média...-eleresztettem egy apró mosolyt.-Bár az, hogy magántanuló lettem, még mindig nagyon bosszantja...
-Hát... valami ilyesmi van velünk is. Szerinted Hope mit csinál?
-Ki tudja?-vontam vállat.-Meglepődtem Zayn-en...
Christie bólintott. Pillantása ide-oda cikázott. Tudtam, hogy mondani akar valamit, csak valami meggátolja benne.
-Baj van?-vontam fel a szemöldököm. Beharapta az alsó ajkát.
-Megint ugyanazt álmodom...-bökte ki végül nagyot sóhajtva. Elhúztam a számat. Christie rémálma annyira beköltözött egy darabig a gondolataiba, hogy alig bírtuk rábeszélni, hogy nem valóságos a cselekmény. Felsóhajtottam és megszorítottam a kezét.
-Louis-nak szóltál?
-Nem akarom ezzel terhelni, így is nagy rajta a nyomás...-rázta a fejét. Igaza volt, a srácokon túl nagy volt a nyomás mostanában. Niall is folyton erről panaszkodott. Abban bíztam, hogy az a kis szünet amit kapnak majd eltereli a figyelmüket és megnyugszanak végre. Még valamit ki kellett találnom, hogy Harry-t helyrehozzam. Tudtam, hogy én törtem el. Fájt az érzés. Láttam ahogy szenved. Napról napra a szemébe kellett néznem és éreznem, hogy vár. Arra vár, hogy valaki úgy szeresse őt ahogy ő szeret engem... Lehunytam a szemeimet.
-Jól vagy?-most Christie-n volt a sor, hogy aggodalmasan kérdezzen.
-Persze.-vágtam rá gyorsan.-Én csak...csak...-gombóc keletkezett a torkomban.-Én...-alig kaptam levegőt a visszafojtott érzelmek miatt.
-Ne menjünk inkább sétálni?-a lány aggódva fürkészte az arcomat. Megráztam a fejem és mély levegőt vettem.
-Ne haragudj!-nyögtem ki végül.-Nem tudom mi ütött belém...-megráztam a fejem, hogy kitisztuljanak a gondolataim.
-Semmi gond, de ha van valami...Tudod, hogy nekem elmondhatod.-biztatóan mosolygott rám.
-Tudom.-bólintottam. A pincér pont abban a pillanatban hozta ki a rendelést. Mélyet szippantottam a kávém illatából. Fogtam a villámat és vettem egy falatot a tortámból.-Mmm..-sóhajtottam fel.-Mit szólnál hozzá, ha hazamennénk egy hétre?
Christie félrenyelte a falatot meglepetésében.
-Hogy mi?-kérdezett vissza két köhögés közt. Megveregettem a hátát, nehogy feldobja nekem a pacskert még időnap előtt.
-Ha itt végeztünk. Talán a fiúkat is magunkkal vihetnénk...
-Ezt velük is meg kéne beszélni...-láttam a lányon, hogy habozik.
-Hidd el, imádni fogják Magyarországot!-vigyorogtam sokat sejtően. Reméltem, hogy egy kis nyaralással vissza tudom beléjük hozni az életet. Újra a régi bandát akartam. Azt akartam, hogy Niall megint sokat nevessen és Louis újra gyerek legyen. Szerettem volna ha Zayn nem utálja ennyire magát az utálók miatt, ha Harry végre újra mosolyog és Liam végre boldog legyen...

(Christie szemszöge)

Nem igazán értettem mi van Lexy-vel. Néztem az arcát. Sápadt volt, a szeme csillogott a könnyektől. Rákérdeztem mi bántja, de nem mondta meg. Bár gyanítottam, hogy Harry-hez lehet köze. Amikor azonban megemlítette, hogy menjünk vissza Magyarországra nagyon meglepődtem. A fellépések örökös rohanása mellett nem is volt időm a szülőhazámra gondolni, de ahogy megemlítette valami mélyről fakadó honvágy tört rám. Hiányzott a falu ahonnét kiröppentünk, hiányoztak az ottani barátaim. Hiányzott anyu és apu, az öcsém és a két kutyám Béla és Maci...
-Rendben, menjünk.-feljebb toltam az orromon a szemüvegem.-Úgyis rég jártam már otthon.
-Ez a beszéd!-Lex arcára kezdett visszatérni a szín.
-Mi a helyzet veletek? Örülök, hogy végül így alakult Niall-el..
-Nagyon szeretem őt...-zavarba jött a kijelentésétől.-Tudod, mellette teljesnek érzem magam...Illetve...egy valami hiányzik...-ajka ismét lefelé görbült.
-Mi?-tettem fel a legegyszerűbb kérdést.
-Harry...-szinte sóhajtotta a fiú nevét.
-Tudod, hogy nem tarthatod meg mindkettőjüket...-nem igazán tudtam mit mondjak neki.
-Tudom, de...Harry...Nem ezt érdemli...
-Perrie elmondta, hogy randizik egy lánnyal...-próbáltam javítani a helyzeten. Lexy halványan elmosolyodott.
-Remélem jobbat talál nálam...-motyogta a kávéjába.-Valakit aki igazán szereti...
Nem tudtam megérteni, hogy hogyan szerethet két fiút egyszerre ennyire tiszta és mély érzéssel... Nagyon jól tudtam, hogy ha tehetné ketté szakadna, hogy mindkettőjüket boldoggá tehesse. Soha nem akartam megtapasztalni ezt az érzést...

Hát sziasztok!! Be kell valljam, ennél azért több kommentre számítottam...Na mind1! Csak fel szeretném hívni mindenki figyelmét, hogy egyre (hogy is mondjam?) durvábban mély és emberi részek következnek majd, legalábbis Hazz szemszögéből... Most szólok, hogy a blog nem minden esetben tükrözi a valóságot!! (Még mielőtt valaki kitalálná, hogy ilyeneket terjesztek Harry-ről, vagy mi....) Azért örülnék ha ehhez a fejezethez több mint 5 komi jönne... Na nem fecsegek, jó olvasást! Puszi! ♥

78.Csak egy szúrás...

(Zayn szemszöge)

Végignéztem a rajongókon. Már fájt, hogy minden koncerten akaratlanul is ezt csinálom. A hülye is észrevette, hogy beteges amit művelek, de nem tudtam megállni...Tudtam, hogy butaság, mégis minden koncerten az Ő arcát kerestem... Amikor énekeltem...az csak neki szólt. Nem tudtam tenni ez ellen, hiányzott... Persze amint leléptem a színpadról visszatértem Perrie-hez és úgy tettem mintha mi sem történt volna. A rajongók könnytől maszatos arca most is mély benyomást tett rám. Miattunk sírtak. Úgy éreztem sosem fogom megszokni azt, hogy több millió lány szeret engem világszerte. Ez valami csoda volt, én nem érdemeltem ezt meg... A testvéreimre néztem. Az én őrült fivéreim... Louis épp Niall nadrágját próbálta lerántani nagyközönség előtt, a Szöszi pedig ezt igyekezett megakadályozni visítással és fel-le való rohangálással. Harry csak a szemeit forgatta és énekelte tovább a szólóját a What Makes You Beautiful-ból.
-Baby, te annyi fényt hozol az életembe, mint senki más...-kapcsolódtam be. Niall is észbe kapott és énekelni kezdett. Tommo kelletlenül, de abbahagyta egy pillanatra a hülyéskedést.
-Gyerünk mindenki!-kiabált Liam.-Fel a kezeket!-magasba lökte a kezeit ahogy énekelni kezdtük az Up All Night-ot. Imádtam ezt a számot énekelni, annyira pörgős volt. Egyszerűen csak szerettem ahogy a szívem a zene ütemére dobban. A sikolyok, a kiabálások, Louis érthetetlen mondatai, Niall mindent betöltő nevetése, Liam rohangálása és Harry csábító akciói...azok a pillanatok amelyek tökéletessé tettek mindent. Imádtam velük fellépni. Minden koncertünk különleges volt és egyedi. Mint amikor elszakadt Liam nadrágja és még volt pár szám amit el kellett énekelnünk, vagy amikor Harry elesett ugrálás közben. A mi koncertjeink jóval többek voltak mint az átlag koncertek. Próbáltunk minél több rajongóval megismerkedni, és mindegyikükkel közös képet csinálni, aláírásokat osztogatni. Ilyenkor azt szerettem volna, ha mindegyikük jó élményekkel távozik. Reménykedtem benne, hogy ez sikerülhet is...
-Nagyon köszönjük nektek ezt a fergeteges estét!-búcsúzott Niall az utolsó dal után.-Fantasztikus közönség vagytok! Imádunk titeket srácok!-puszit dobott a fanok felé miközben elindultunk lefelé a színpadról. Nem figyeltem oda hova lépek így lendületből leestem a lépcsőn. Szerencsémre csak pár fok volt így nem törtem ki a nyakamat, de így is megütöttem magam. A könyököm fájdalmasan lüktetett ahogy feltápászkodtam.
-Balfék!-röhögött ki Louis.
-Jól vagy?-ugrott oda hozzám egyből Liam.
-Persze, csak elbambultam. - Dörzsölgettem a fájó pontot.
-Jajj kicsim!-Perrie is megjelent és hozzám bújt.-Biztos, hogy minden oké?-fura érzés kerített hatalmába ahogy átöleltem a derekát.
-Túl élem.-biccentettem. Ebben a pillanatban nem akartam, hogy bárki is hozzám érjen. Nem akartam senkivel beszélni. Gyengének éreztem magam, fáradtnak és meggyötörtnek. Arra vágytam amit nem kaphattam meg. Már éreztem mit érezhetett Harry. Az az elkeseredett tehetetlenség amely szaggatta a szívemet szinte elviselhetetlen volt. A Göndör mégis szembe nézett vele, nap mint nap. Tiszteltem őt ezért. Néztem ahogy elvonul mellettünk az öltözője felé. Út közben már gombolta ki az ingét.
-Megbocsátanátok egy kicsit? Beszélni szeretnék Harry-vel...négyszemközt...-mielőtt bármelyikük felelhetett volna Fürtös fivérem után eredtem. Kopogás nélkül nyitottam be az öltözőjébe. Talán hiba volt. Egy kanapén ült lehunyt szemmel. A bal kezét végigfektette a combján. A jobbjában egy injekciót tartott. Éppen az ereibe fecskendezte az ampulla tartalmát. Az ajtó hangjára a szemei felpattantak.
-Mit keresel itt?-felült és kihúzta a karjából a tűt.
-Mióta csinálod?-tetettem az ártatlant miközben nekidőltem az immár csukott ajtónak.. Mindannyian tudtuk, hogy mit művel Hazza mégis mindenki játszotta a süket-némát. Bántott, hogy nem teszek semmit a fiúért, de a gyengeségem megakadályozott abban, hogy tegyek bármit is. Undorítónak éreztem magam. Harry felállt és a szemetesbe dobta a fémet. A karjára néztem. Több apró foltot is észrevettem. A tenyerét arra a helyre simította amit néztem, így eltakarta a foltokat.
-Ne szólj erről senkinek!-követelte. A szemeibe néztem. Sötétzölden csillogtak. Szomorú volt a tekintete. Hirtelen még jobban megsajnáltam őt.
-Szóval így bírod végigcsinálni?-leültem az egyik fotelba.-Ez a titkod?
-Miről beszélsz?-a srác fogott egy üveg sört és felém nyújtotta. Miután elfogadtam, magának is vett egyet.
-Tudod Lexy és Niall...-próbáltam óvatosan rávilágítani.
-Ja a gerle pár!-húzott egyet a söréből majd elégedetten böffentett.-Már a csapból is ők fognak folyni az Ír akciója miatt...-csóválta a fejét.
-Érzel még valamit iránta?-láttam az arcán, hogy hat rá a cucc.
-Mit szólnál ha odamennék Niall-hez és a fülébe súgnám: "Megdugtam a nődet..."-vigyorgott perverzül. Igyekeztem nem tátva felejteni a számat.
-Harold, neked elment a józan eszed?-szaladt a magasba a szemöldököm.
-Csak vicc volt!-kuncogott mint egy kisgyerek.-Nem feküdtem le vele, bár...-pillantása a távolba révedt miközben megnyalta rózsaszín ajkait.-...na mindegy...
-Tehát, csak annyit akartam mondani, hogy igazán nem semmi amit csinálsz!-csaptam a mondandóm közepébe. Harry rám emelte fátyolos pillantását.
-Így könnyebb Zayn...-mutatóujját finoman végighúzta az erein.-Elfogadhatóbb az érzés... Ilyenkor nem számít semmi...-a mosolya olyan ártatlannak tűnt ahogy ismét rám tekintett, a szeme azonban üres volt. Ez rettentően megrémített. Mintha egy angyalarcú játékbaba tekintene rám a polcról, halott, kifejezéstelen, érzelemmentes szemekkel.
-H..Harry....-dadogtam.-Engedd, hogy segítsünk...
-Segíteni?-a hangja egy szemernyi érdeklődést sem tükrözött.-Nekem nem kell segítség! Jól vagyok!
-Ezt te sem hiszed el.-csóváltam a fejem.
-Ha nem tetszik valami...-nem fejezte be a mondatot, fejével az ajtó felé intett. Nem sértődtem meg. Már volt időm hozzászokni ehhez a Harry-hez.
-Én csak azt mondom, hogy te nem úgy látod magadat ahogy mi téged...Hazza, kérlek figyelj rám!
-Zayn hagyjál békén!-tört ki belőle. Nem is gondoltam volna, hogy képes még hevesen reagálni.
-Csak...csak neked szeretnék jót...Gondolkodj el egy picit...
-Egyedül akarok lenni!-csapta el a fejét mint egy durcás kisgyerek. A falat kezdte fixírozni. Tudtam, hogy nem fogok belőle tudni semmi értelmeset kihúzni.
-Vigyázz magadra tesó!-szóltam még oda neki mielőtt magára hagytam volna. A kudarc rátelepedett a mellkasomra és nem nagyon hagyott utat a szabadulásra. Csalódott voltam. Magamban csalódtam, amiért nem tudtam segíteni Harry-nek. Borzalmas érzés volt tudni, hogy az egyik legjobb barátom épp tönkreteszi magát és én nem tudok semmit csinálni ellene...

Sziasztok :) Azt hiszem ez a rész nagyon aranyosra sikerült, legalábbis részben... Történnek persze olyan dolgok is amik kicsit...szóval a való életet tükrözik... Remélem tetszeni fog nektek :) Komizzatok! A következő részt nemsokára hozom! Puszi ♥

One Direction-Everything About You
"Ahogyan érintesz, baby
Ahogyan csókolsz
Minden rólad szól..."

77. I ♥ You...

(Lexy szemszöge)

A srácok fel-alá rohangáltak a színfalak mögött. Lou az utolsó simításokat végezte a ruhákon és a frizurákon. Rám hárult a feladat, hogy vigyázzak Lux-ra. A csípőmre ültettem és kisétáltunk az aréna elé. Nem számítottam rá, hogy bárki is felismerhet így nyugodtan mentem ki a rajongók mellett egy parkba.
-Hinta.-követelte Lux és apró kezével a hinták felé mutatott.
-Hintázzunk?-mosolyogtam és beültettem az egyik bébihintába miután meggyőződtem róla, hogy nem vizes vagy piszkos. Lökni kezdtem. Baby Lux nevetése, mint mindig, most is kellemes borzongással töltött el. Imádtam azt a gyöngyöző kacagást. Felnéztem  egy pillanatra a kék égre. Alig voltak felhők. A hó apró pelyhekben hullott le.
-Az ott nem...?!-hallottam meg a kiáltást a hátam mögül.
-Úristen! De ő az! Lexy! Hé Lexy!
Kikaptam Lux-ot a hintából és egy szempillantásnyi idő alatt megfordultam. Pár lány volt az. Velem egy idősek lehettek. Hozzánk futottak.
-Te jó isten!-szólalt meg az egyik magas orrhangon. Magas volt, hosszú szőke hajjal.-És ÉRTED van úgy oda az én kis manóm?! Hát, hogy nézel ki?!-fintorgott. Hátrébb léptem egyet, de nem szólaltam semmit. Tisztában voltam vele, hogy igaza van.-A plasztikai sebészetről nem hallottál még te szerencsétlen?-kontrázott rá a másik is.-Mik ezek a hegek? Niall hogy tud így rád nézni?
-Szálljatok le rólam!-motyogtam miközben megpróbáltam ellépni mellettük. Abban bíztam, hogy talán békén hagynak minket.
-Azt hiszed jogod van Niall-el lenni? Vagy egyáltalán hozzászólni?!-a harmadik egy barna hajú, tipic plázamacska megragadta az egyik karomat. Karmai a húsomba vájtak.
-Állj le míg szépen mondom! Ha nem vennéd észre itt van a picur is!-sziszegtem könnyes szemekkel. A másik kezemmel szorosan öleltem Lux piciny testét. Nem értette mi történik.
-Fogd be te k*rva!-az egyik kikapta a kezemből Lux-ot és visszaültette a hintába míg a másik lekevert egy pofont. Égett az arcom az ütéstől. Éreztem ahogy emelkedik az adrenalin szintem. Az, hogy kikapták a kezemből a kislányt végleg megtöltötte azt a bizonyos poharat.-Szakadj le Niall-ről! Nálad ezerszer jobbat érdemel!-a szőke ismét meg akart ütni, de ekkor egy hatalmas kéz fonódott a csuklójára. Fellélegeztem ahogy felismertem a kusza tetoválásokat.
-Ezt most fejezzétek be!-Harry érdes hangja még mélyebb és morgásszerűbb lett a dühtől.-Semmi jogotok bántani Lexy-t!
A tekintete villámokat szórt ahogy magához húzott engem. A mellkasába fúrtam az arcom. Ahogy felemelte a kezét a hóna alatt kikukucskálva láttam, hogy Baby Lux elaludt a hintában. Legalább miatta nem kellett aggódnom.
-H-Harry...-dadogták zavarban.-Mi...mi csak...
-Tűnjetek el! Én a helyetekben elgondolkoznék a viselkedésemen! Nyomás!-az utolsó szót már majdnem kiáltotta. A mellkasa szabálytalanul emelkedett és süllyedt. Ebből leszűrtem, hogy fölidegesítette magát. A három lány sarkon fordult és elmenekültek. Ekkor engedtem utat a könnyeimnek.
-Semmi baj bébi!-simogatta Hazza a hátamat.-Már elmentek!-a vállamat sírás rázta. Tudtam, hogy igaza van a lányoknak, és Niall ezerszer jobbat érdemel...Tudtam, hogy csúnya vagyok...Mégis annyira fájt, hogy így a képembe vágják. Reszkettem mintha fáznék. Szorosan átöleltem a férfi derekát. Ujjaim görcsösen markolták fekete kabátjának szegélyét. Nehezen lélegeztem. Harry ölelő karjai valahogy biztonságot nyújtottak.
-Menjünk be, jó?-húzódott el egy picit, hogy az arcomra nézhessen. Zöld szemeiben aggodalmat véltem felfedezni. Most tiszta volt. Se drog, se pia. Csak Harry...Bólintottam mire óvatosan kivette Lux-ot a hintából, hogy fel ne ébredjen és vissza mentünk. Lux-ot odaadtuk Lou-nak az öltözőben. Amint Niall meglátott, egyből odarohant hozzánk.
-Hol voltál?-ölelt magához.-Úgy aggódtam!
-Volt egy kis probléma...de elintéztem.-közölte Hazza színtelen hangon majd magunkra hagyott minket. Megint visszaváltozott. Ugyanaz az érzéktelen arckifejezés. Hiányzott az én Harry-m. Az a Harry aki ebben a pillanatban is óvó tekintettel figyelne... Akit annyira nagyon szerettem...
-Mi történt veled?-Niall az állam alá rakta az ujját és felemelte az arcomat. Lehunytam a szemem mert ismét elő akartak törni a könnyek.
-Csak pár fan...-vonogattam a vállam. Nem volt szükség több szóra. Niall ragyogó kék tekintete haragos szürkévé vált. Szinte láttam ahogy elsötétül az arca. Hüvelykujjával gyengéden végigsimított az ütés helyén. A homlokán megjelent egy ránc. Biztosra vettem, hogy készül valamire.
-Annyira sajnálom!-puszilt meg finoman. Az ajka megfeszült az ajkamon. Puha volt és forró. Nyelvét finoman végigsimította az alsó ajkamon. Sóhajtva utat engedtem neki. Finoman puhatolózott, lágyan érintve az én nyelvemet. Imádtam a csókját. Most is, mint mindig, megborzongtam ahogy szorosan magához húzott és a hajamba temette ujjait.
-Nem bujkálunk többet!-morogta ahogy elhúzódott. Nem értettem mire céloz ezzel.
-Srácok kezdünk!-kiabált Paul. Niall gyorsan ismét megcsókolt majd felkapta a gitárját és a többiek nyomában a színpadra lépett. A fülemet hatalmas hangorkán töltötte be. Azt hittem megsüketülök.
-Sziasztok srácok!-szólalt meg Harry hangja. Olyan volt mintha körülöttem lenne, mindenhonnan ő szólt.-Nagyon örülünk, hogy eljöttetek ma este!
-Kérhetek egy nagy SHOTOUT-ot?-kotyogott közbe Louis. A tömeg egy emberként üvöltött fel. Elmosolyodtam és én is velük motyogtam "SHOTOUT". Még poénkodtak egy kicsit mielőtt énekelni kezdtek volna...A dalokat mind velük dúdoltam. A szívem hevesen dobogott. Úr isten! Itt vagyok egy One Direction koncerten. Hát nem erre vágytam mindig is?...Csakhogy én ennél többet kaptam, sokkal többet...Niall Horan-t...
Megborzongtam mikor meghallottam a Szöszi hangját.
-Sziasztok! Lenne egy kérésem! Fel szeretnék hívni egy lányt a színpadra...Kérlek ne kezdjetek őrjöngeni és dobálózni, oké?
-OKÉ!-kiabáltak vissza izgatottan.
-Lexy, kérlek idejönnél?-ledermedtek a lábaim. Egyszerűen úgy éreztem nem tudom megmozdítani őket. Teljesen lebénultam. Most nekem, ki kell mennem több száz sikoltozó rajongó elé?! Végül nagyot sóhajtottam és erőt vettem magamon. Lassú léptekkel indultam el. Ahogy kiléptem a fényre a tömeg egy része tapsolni kezdett és üvölteni. Alig láttam valamit az erős fénytől, hunyorognom kellett. Rengetegen voltak. Az egész stadion teli volt emberekkel.
-Nos hát...Akkor lenne itt egy nagy bejelentés is!-az Ír átsétált a színpadon és megfogta a kezem.
-Niall mit csinálsz?-húztam résnyire a szemem. Rám mosolygott.
-Biztosan sokat olvastátok már a pletykalapokban, hogy vajon mi lehet velünk, hát együtt vagyunk srácok...-folytatta anélkül, hogy figyelmet fordított volna a kérdésemre.- Ő az a lány akiért a szívem dobog...-magához húzott és megcsókolt nagyközönség előtt. Azt hittem leáll a szívem izgalmamban. A rajongók egy része dühösen kiabált a másik része pedig éljenezni és fütyülni kezdett. Szerencsére ők voltak többen.-És most szeretnék eljátszani neki egy dalt...-gitározni kezdett.
Tudod hogy mindig ott leszek neked
Engedd, hogy én legyek , akihez jöhetsz
Azért mondom ezt mert igaz
Csak mondd a nevem
És én jövök, jövök, jönni fogok

A világ másik végén, Nem számít
Ott leszek, ott leszek, ott leszek
Még mindig ezt érzem
Ez valami olyan amit meg kell csinálnom

Kérdezd meg miért akarom

Minden rólad szól, rólad, rólad
Minden amit teszel, teszel, teszel
Ahogyan érintesz, baby
Ahogyan csókolsz
Minden rólad szól, rólad, rólad
Ahogyan újnak érezteted
Mint mindenki, mi is
És nincs semmi más mit akarnék
Minden rólad szól, rólad, rólad
Minden amit teszel, teszel, teszel
Minden rólad szól

Igen, szeretem ahogy a szemeddel mosolyogsz
Más fiúk látnak, de rájönnek hogy az én szerelmem vagy
Ahogyan nevetsz eléred, hogy én is nevessek
Semmi vicces nincs benne mi mégis nevetünk

Minden perc mintha az utolsó dal lenne, csináljuk nagyon lassan
Felejtsd el az órát ahogy kattog
Még mindig ezt érzem
Ez valami olyan amit meg kell csinálnom
Kérdezd meg miért akarom

Minden rólad szól, rólad, rólad
Minden amit teszel, teszel, teszel
Ahogyan érintesz, baby
Ahogyan csókolsz
Minden rólad szól, rólad, rólad
Ahogyan újnak érezteted
Mint mindenki, mi is
És nincs semmi más mit akarnék
Minden rólad szól, rólad, rólad
Minden amit teszel, teszel, teszel
Minden rólad szól

Az egyetlen maradsz mindig, akit akartam
Akarom, hogy tudd nélküled nem tudok vele szembe nézni
Minden, amit akartunk az szórakozás
De azt mondják mi túl fiatalok vagyunk
Hadd mondjanak amit akarnak

Minden rólad szól, rólad, rólad
Minden amit teszel, teszel, teszel
Ahogyan érintesz, baby
Ahogyan csókolsz
Minden rólad szól, rólad, rólad
Ahogyan újnak érezteted
Mint mindenki, mi is
És nincs semmi más mit akarnék

Minden rólad szól,rólad, rólad
Minden rólad, rólad, rólad
Minden amit teszel,teszel teszel
Minden ami rólad szól...

Talán az Everything About You nem a leglassabb szám, de ahogyan Niall elénekelte nekem...A könnyek végigfolytak az arcomon. Ebben a pillanatban nem is tudtam, hogyan lehetne szebb az életem.
-Szeretlek.-súgta a mikrofonba ahogy véget ért a szám...

Egy újabb díjacska :) Ami jó hír, viszont az a rossz hír, hogy még nem jött meg a 9 komi a 76. fejezethez, pedig én már szeretném feltenni, úgyhogy hajrá báránykáim! :) ♥

Köszönöm a Díjat Christy Horan-nak! :)

1.Írj magadról 11 dolgot.

2.Válaszolj 11 kérdésre

3. Írj 11 kérdést

4.Küldd tovább a díjat!

1. 11 dolog rólam:

1. 17 leszek augusztusban

2. A kedvenc kutyafajtám az Ír farkaskutya

3. 3 tetoválásom van ( Egy 4 levelű lóhere, egy "Never give up"-felírat és egy idézet a Forever Young-ból)

4.Szeretek olvasni

5.Utálom a The Wanted-ot (Nem, nem amiatt amit a srácokkal csinálnak, hanem mert nagyképű majmok akik a semmire verik magukat /és a hangjuk se elsőosztályú/)

6.A kedvenc magyar városom Szöged :D

7. A kedvenc országom Írország

8.Van egy húgom

9. 3 kutyám van

10. Szeretek bulizni

11.Titokban romantikus alkat vagyok :$

2. Válaszolni 11 kérdésre

1.Mi a kedvenc számod?-Ha zeneszám akkor Road-Nem kell más, 1D-Little Things, Limp Bizkit-Bing It Back, ha pedig a másik féle szám akkor 222

2.Van háziállatod?-igen 3 kutyám és 1 macskám

3.Szoktál zenére aludni?-Nem igazán.

4.Hányan mondták eddig, hogy jó a hangod?-Nem sokan, de nem azért éneklek mert jó a hangom, hanem mert szeretek :)

5. Év vesztes vagy?-A válaszom egy határozott talán :D

6.Mióta vagy Directioner?Meséld el hogyan történt!-Pontosan nem tudom mióta, de úgy történt minden ahogy lennie kellett :D

7.Van Kriszti nevű ismerősöd?-Van :) ♥

8.Kedvenc filmed?-10 dolog amit utálok benned (Heath Ledger), Batman-Dark Knight (Joker *-* Aki szintén Heath Ledger :$ ♥) sok van, de a Heath Ledger filmek a gyengéim! R.I.P. Heath :'( ♥

9.Hány blogot vezettél mostanáig/vezetsz most?-Egyenlőre csak a SweetDream-et, de talán majd később előhozakodok egy újabb történettel, ha ezt befejeztem :)

10.Félsz a sötétben? Ha igen, mióta?-Nem félek :)

11. Rock vagy pop?-Kizárt dolog, mer' nem tudom :D

3.Írj 11. kérdést!

1.Kedvenc szín?

2.Szerinted melyik a szebb? Reggel a napfelkelte vagy este a naplemente?

3.Sportolsz valamit?

4.Ki a példaképed?

5.Miért?

6. Muszáj mind a 11 kérdést leírnom?

7.Szóval nem?

8.Most kinevetsz engem? o.O

9.Ó, szóval nem rajtam nevetsz hanem velem, igaz?

10.Az előbb hazudtál?

10.Szerinted ez vicces?

12.A nagy röhögésben észrevetted, hogy kétszer írtam a 10-es kérdést? :D

4. Tovább küldeni :D

1. http://christywith1d.blogspot.hu

2.http://lifewithlouistomlinson.blogspot.hu/

3.http://rosszatakarom.blogspot.hu/

4.http://itstartedinmydoor.blogspot.hu

5.http://becauseyousawme.blogger.hu/

6.http://ablindgirlslife.blogspot.hu

7.http://darkfanfiction.tumblr.com

Ennyit sikerült összehozni, persze aki tudja, hogy szívesen küldeném neki a díjat csak elfelejtettem, az is vegye úgy, hogy küldtem :))